Cserépkályha építés
Cserépkályhákat már a 15. században használtak, hogy a nappali és a konyha is fűtött legyen télen. A mázas csempével vagy vaslemezekkel körberakott kályha folyamatos, nagy hőt tudott sugározni a lakók számára, így elterjedt Európában ez a megoldás. Valószínűleg Németország egyes részein alkalmazták ezt a fűtési technikát először.
Praktikus volt, hiszen a konyhában nyílt lángon lehetett főzni, miközben a hő a mellékhelyiségben található zárt kályhához is eljutott, hogy felmelegítse mindkét szobát. Sokszor elegendő a hő, hogy még egy harmadik, hálószobát is felmelegítsen Ez egy komoly előrelépés volt a hétköznapi otthonokban élők számára ekkortájt. Egy francia utazó beszámolója szerint:
„A németeknek olyan kályháik vannak, amelyek olyan melegek, hogy felmelegítik a szobákat is, és télen a kézművesek így ott tudják a munkájukat végezni, ott tartják feleségüket és gyermekeiket, és nagyon kevés fát használnak fel, a kályha felmelegítésére."
Gilles le Bouvier leírása, a 15. század közepén
A cserépkályha azóta töretlenül népszerű, hazánkban is nagyon régóta használják. A cserépkályha építés szinte a reneszánszát éli jelenleg. Persze nem véletlenül: egy gyönyörű cserépkályha nem csak meleget a, de a szemet is gyönyörködteti, esztétikai élményt nyújt, a ház díszítő eleme. A cserépkályha ajtaján keresztól láthatjuk, ahogy a tűz lobog, ami megnyugvást okoz az embernek már évezredek óta.