Cikk-Cakk Hírszőnyeg

A plasztikai sebészetnek két, egymástól jól elkülöníthető területe van a helyreállító sebészet és napjainkra igen divatossá vált esztétikai sebészet. A kettő közül egyértelműen a helyreállító sebészet az ősibb szakma. Nem véletlenül írtam ősit, hiszen ilyen jellegű műtéteket már évezredek óta végeznek, persze a technika csak a múlt század elejére érte el azt a szintet, hogy az ilyen beavatkozásokon átesett páciensek életben maradási esélyei meghaladták a 70 %-ot. Korábban ugyanis igen nagy volt a fertőzés kockázata, melybe sokan belehaltak, valamint ezek a műtétek a kezdetleges érzéstelenítési eljárásoknak köszönhetően igen fájdalmasak is voltak. Szóval a helyreállító plasztikai sebészet nem új keletű dolog. Az esztétikai sebészet igazi térhódítása viszont csak a múlt század 50-es, 60-as éveiben indult el. Ezt a szakágat kezdetekben igen sok támadás és kritika érte, mondván egészséges embereknek minek kell kés alá feküdniük, miért nem elégednek meg azzal, amit a természettől kaptak? Hogy miért nem elégednek meg? Ezt csak magunknak köszönhetjük. Modern társadalmunkban olyan komoly elvárásokat támasztunk külsőnk esztétikájával kapcsolatban, melyek sokszor műtéti beavatkozás nélkül nem érhetőek el. A különböző médiumok is azt tudatosítják a nőkben és férfiakban is egyaránt, hogy csak az lehet sikeres akár magánéletében, akár munkájában, akinek nincsenek táskák a szeme alatt, akinek nincsenek ott azok az átkozott úszógumik vagy akinek méretes, formás keblei vannak. Erre mondhatjuk azt, hogy igen társadalmunk kifordult önmagából és ez igaz is, de ez ellen nem tudunk mit tenni. Sokszor ha az elvárásokat teljesíteni akarjuk vagy csak külsőnk változtatásának köszönhetően akarjuk helyreállítani megtépázott önbizalmunkat, akkor igen is szükség van szépészeti beavatkozásra.