Izsóp, a „szent növény”
Az izsóp 20-70 cm magasra növő cserje a mentafélék családjából, amely eredetileg Délnyugat-Ázsiában és a mediterrán országokban volt őshonos. A középkorban ez a fűszer megtalálta az utat a német kolostorkertekbe, és mára meghonosodott az ország száraz déli lejtőin és dombjain. Elnevezése valószínűleg az arab nyelvből származik, jelentése „szent növény”.
Júliustól kezdve az izsóp szárán csigákban többnyire kék, ritkán fehér vagy rózsaszín virágok nyílnak. Az egy hónapos virágzás alatt a növény a kertekben méhcsalogató, a pillangók is gyakran látogatják. Mint a legtöbb mediterrán növény, az izsóp is szereti a laza, kissé száraz, meszes talajt és a napsütést. Megfelelő helyen erős növekedésnek indul, és eléri az egy méter magasságot is. Téli védelmet csak nagyon hideg télen igényel. Mivel véd a csigák, hernyók és levéltetvek ellen, szívesen ültetik a kertek széleire...